2013. május 15., szerda

Bilincsre várva...


Az újságíró sajnos sok esetben nincs 100 százalékig tisztában minden háttérinformációval, esetleg más összefüggésben jutottak el hozzá az információk, de még az is lehet, hogy prejunkciója van az adott sztorival szemben. Ezért nem biztos, hogy azt írja majd le, amit éppen az olvasó (vagy rosszabb esetben a "megrendelő") látni szeretne. Így megy ez, már nagyon régóta. Erre reflektálva az érintettek általában vagy csak elnézően hümmögnek, vagy legfeljebb, ha (hangsúlyozom!) tárgyi tévedésről van szó, helyreigazítást kérnek. Mostantól azonban valami várhatóan megváltozik. Sajnos. És ismét a politika miatt. Sajnos...

2013. május 7., kedd

A komondor, a trafik, és a szűk keresztmetszet


Az elmúlt hetekben néhány igen érdekes téma borzolta a közéleti szereplők nem túl nyugodt lelkivilágát. Összességében az a kérdés, hogy egy vak komondor, a "trafikmutyi", és a Portik ügy milyen kommunikációs viszonyban van egymással, illetve számomra a legérdekesebb kérdés, hogy vajon a Fidesz miért nem képes továbbra sem az ad hoc felmerülő ügyekre megfelelően reagálni. Márpedig a választási év közeledtével szerintem nekik is el kellene ezen gondolkodniuk.

2013. április 24., szerda

Kommunikációs tanácsok munkavállalóknak

Egy társaságnál a belső kommunikáció, főként, ha az a társaság elég nagy, igen fontos. Azonban ez sem egzakt tudomány, lévén emberekről beszélünk, akik a saját mikrokörnyezetükben lehet, másképpen értelmezik, használják a belső kommunikációs metódusokat. Márpedig ez is az egy hajóban evezés tipikus esete, így elég, ha néhány munkavállaló megutáltatja magát valamely divízión belül, és jó eséllyel máris kiveti a rendszer önmagából. Lássunk néhány kommunikációs tippet arra vonatkozóan, hogyan kerüljük el ezt az esetet (kivéve persze, ha éppen ez a célunk...). De az már egy másik történet.

2013. április 17., szerda

Az emberséges PR

Egy korábbi bejegyzésemben már említettem, hogy tartottam egy előadást cégen belül a PR-ről. Ennek egyik része volt a "globális faluvá" válás folyamata, illetve annak előnyei és hátrányai. Vajon mennyire jó dolog az, ha ma már a pillanat töredéke alatt értesülünk hírekről? S, vajon hogyan reagálunk erre? Elvégre a hír, az hír, a médiának kötelessége foglalkozni vele, továbbadni azt, még akkor is, ha már túl sok a zaj, a redundancia. Olykor fülünket befogva, szemünket becsukva igyekszünk minél távolabb kerülni a zajok forrásától. De mi történik akkor, ha olyan események szemtanúi leszünk, mint a bostoni robbantás, vagy mint a márciusi hóvihar? Hogyan reagálunk erre a globális faluban? És ebben az esetben mekkora a felelőssége a PR-esnek?

2013. április 15., hétfő

Mi lesz a történet vége?

Sosem szerettem azt mondani, hogy lám-lám igazam volt. Mert nem mindig van igazam, sőt az igazán bölcs ember tudja jól, hogy 3 féle igazság létezik: az enyém, az övé, és az objektív igazság, amely általában láthatatlan. Most is csak azt mondom, no lám... hát más is arra a következtetésre jutott, mint én... Így történt most az ombudsmannal is, aki a március idusán történ kisebb havazás kapcsán ugyancsak a kommunikáció hiányosságait emelte ki.